Szubjektív
Élet a halál színterén
2016. január 26., forrás:Egyetemi Élet

Első hallásra talán rendkívülinek tűnik, és minden bizonnyal kevesen gondolnák, hogy a temetkezési célokra használt, elsősorban kegyhelyekként fenntartott területeken ritka, védett növényekkel is találkozhatunk. Sajnos az élőhelyek megszűnésével ma egyre több növényfaj válik veszélyeztetetté, és szorul vissza fokozatosan természetes élőhelyeiről, így fontos szerepet tölthetnek be megőrzésükben az olyan antropogén helyek, ahol valamilyen okból kifolyólag fennmaradt a természetközeli vegetáció, és a hagyományos tájhasználat (például kézi kaszálás, legeltetés) is érvényesül; ilyen helyek lehetnek ideális esetben a temetők. Mivel a téma tudományos körökben csak érintőlegesen ismert, a Debreceni Egyetem Növénytani Tanszéke (az OTKA K108992 pályázat keretében) Dr. Molnár V. Attila vezetésével tematikus vizsgálatokat kezdett a témában, amelybe egyetemi hallgatóként mi is bekapcsolódtunk. Két év alatt több mint ezer temetőt vizsgáltunk meg Kárpát-medencén belül, és számos temetőben értékes újdonságokat dokumentáltunk.

Vizsgálataink alatt hazánkon kívül számos temetők kerestünk fel Romániában és Szlovákiában. Munkánk során nem válogattunk temetőkben; egyaránt felkerestünk hegyvidéki és alföldi, valamint nagyvárosi és falusi temetőket is. Tapasztalataink alapján az alföld temetői kevés esetben megfelelőek törvényes oltalmat élvező növényeknek, ám néhány helyen ritka cserjék telepeit találtuk; igazi, védett növényekből is álló színpompás virágoskertekre bukkantunk viszont domb és hegyvidékek számos, kisebb temetőjében. Úgy láttuk, a nagyobb temetőkben a mai temetkezési trendek miatt a márvány és beton sírhantok zsúfolt megjelenése kedvezőtlen körülményekkel szolgál a flóra természetes tagjai számára, így a legszebb temetők kis falvak szomszédságából kerültek elő.

A térségben található temetők természetvédelmi jelentőségét a legtöbbször flóránk helyenként ritka, ám feltűnően színpompás tagjai, az orchideák tették értékessé. Összesen 24 különböző orchideafaj került elő 145 temetőből, melyek közül az agár sisakoskosbor volt a leggyakoribb. Meglepetésnek számított többek között olyan értékes orchideafajok megtalálása Erdélyben, mint a zöldike ujjaskosbor, és a bodzaszagú ujjaskosbor. Az orchideákon kívül természetesen számos hazánkban védett növény is megtalálható volt temetőkben, néhány meglehetősen gyakran: az egyik csúcstartó a macskahere volt, melyet 61 temetőben észleltünk, gyakran sírokon. Tapasztalataink szerint azok a növények alkalmazkodnak jobban a temetőkben uralkodó „síri hangulathoz”, melyek az átlagnál jobban bírják (vagy igénylik) az enyhe bolygatást, a rendszeres kaszálást, vagy pedig a kora tavasszal nyíló fajokhoz tartoznak, melyek még lombfakadás előtt nyílnak. Az utóbbiakra példa lehet a több temetőben is észlelt kikeleti hóvirág, csillagvirág fajok, valamint a tavaszi hérics, továbbá a bennszülött Janka-tarsóka is.

A Pannon Ökorégió egyes temetői fokozottan védett növényeket is rejtenek: nagy meglepetésünkre néhány tő gyapjas csüdfű került elő egy hegyaljai temetőből. A növény a zárt és nyílt löszgyepek nagymértékű feltörése miatt jelentősen megritkult, jelenlegi élőhelyei közül pedig számos sebezhetőnek minősül. A temetők nem csak ritka lágyszárú fajoknak adhatnak menedéket: több tiszántúli település temetőjében találtuk sarjtelepeit a csipkés gyöngyvesszőnek, mely hazánkból korábban kipusztultnak hitt fajt 2000-ben sikerült újra megtalálni, eddig összesen már 9 temetőből került elő.
A temetők tehát gyakrabban lehetnek ritka és veszélyeztetett növények menedékei, mint gondolnánk, de újabban számos veszély leselkedik a temetők növényzetére. Ma az emberek többsége mást lát szépnek, mint régebben: a pár centi magasságú, egyenletesen és rendszeresen nyírt homogén gyepszőnyeg sokszor már az idősebb generáció tagjainak is szebb és kezelhetőbb látvány, mint egy tarka és fajgazdag, de magas gyep. A benzines fűnyírók általános használata, a betonjárdák, az idegenhonos fa- cserje- és dísznövényfajok preferálása az őshonos fajok helyett, valamint a nagykiterjedésű körülbetonozott síremlékek mind- mind komoly vegetációromboló hatással bírnak. Bármely síremlék idővel elporlad, ha a hozzátartozók már nem gondozzák, kisebb anyagköltséggel, és gondozási ráfordítással pedig egy tájba illőbb síremléket kaphatunk, mely helyén esetlegesen a hozzátartozó unokája évtizedekkel később nem egy omladozó sírhantot láthat, hanem akár egy orchideákkal, vagy más különleges növényekkel teli virágoskertet. A temetőkben található élőhelyek tehát átalakulóban vannak; védelmükhöz, és természeti értékeik megőrzéséhez azonban nagy segítséget jelenthet a hagyományos élőhelykezelés preferálása, a „golfgyepek” nyírásának mellőzése; mentsük meg tehát védett növényeinket azzal, hogy kevesebbet használjuk damilos fűnyíróinkat!
 



A szerző további cikkei
100 év könyvtár A Kenézy-villából az Élettudományi épületbe- könyvtár az orvosi karon.
Transzpireneusok Trekking Az Atlanti-óceántól a Földközi-tengerig a Pireneusokon keresztül. Gyalog.
„Március fényű október” „Mert ez nagyon furcsa karácsony: / A magyar nép lóg most a fákon.”
A legnagyobb tőzsdebukások A tőzsde egy veszélyes hely.
Világbajnoki aranyérmek egyetemi színekben Idén nyáron is sikert sikerre halmozott a Debreceni Egyetem két hallgatója.
CAMPUS PONT - SZOLGÁLTATÁSOK
Bejelentkezés
A hét legolvasottabb cikkei
Keresés
A rovat legolvasottabb cikkei
A hónap legolvasottabb cikkei