Egyetemi hírek
„Március fényű október”
2016. október 24., forrás:Egyetemi Élet

„Mert ez nagyon furcsa karácsony: / A magyar nép lóg most a fákon.” Márai Sándor Mennyből az angyal című versének idézett két sora sok mindent eszünkbe juttathat. Az 1956-os események és az azt követő megtorlások képeit ugyanúgy, mint a karácsonyfadíszek ünnepélyességét. Utóbbit nem csak azért, mert ezekre a fontos történésekre csakis az ünnep eszközeivel lehet méltón emlékezni, hanem azért is, mert városainkban, a fenyőfák égősorához hasonlóan, szinte egyszerre hevült fel és indult tüntetni a szabadságától és a függetlenségétől megfosztott tömeg.

Már a forradalom kitörése előtt is érezhető volt a feszültség. Az 1948-49-ben kiépülő proletárdiktatúra, a diktatórikus államvezetés és az egypártrendszer súlyos terheket mért a lakosságra. Nem csak egyházaktól és az iskoláktól vonták meg az önrendelkezési jogot, hanem az országtól is, ami lényegében azt jelentette, hogy Magyarország a Szovjetunió gyarmata volt. A „fényes szelek nemzedéke”, vagyis a népi nemzedék (paraszt- és munkásszármazású fiatalok), akiknek lehetőség adódott a társadalmi előmenetelre, kezdetben támogatták az MDP (Magyar Dolgozók Pártja) politikáját, az értelmiségi, polgári családból származó hallgatók azonban jól tudták, hogy könnyen az osztályidegenség és a politikai megbízhatatlanság gyanújába keveredhetnek.

Ám Sztálin halála után, Nagy Imre miniszterelnöksége idején már egyre nehezebben lehetett fékezni a társadalmi indulatokat, és a népi nemzedék számára is nyilvánvalóvá vált az államhatalom addigi népellenes volta. Sokan váltak Nagy Imre politikájának támogatójává, éppen ezért leváltása, Rákosi visszatérése, a koncepciós perek napfényre kerülő részletei, az SZKP (Szovjetunió Kommunista Pártja) XX. kongresszusa, a Rajk-temetés és annak médiabeli megjelenése tettekre sarkalták a hallgatókat. Fórumok szerveződtek, ahol aktuálpolitikai kérdések kerültek tárgyalásra, a hallgatók önálló irodalmi lapot akartak, a Fáklyát, amely elképzeléseik szerint Debrecenben szerkesztett, de országos terjesztésű periodikává nőtte volna ki magát. És bár 1950 és 1953 között nem létezett a hatalommal szembemenő mozgalom, ezekben az időkben felvetődött a MEFESZ újjáalakításának igénye, amely szervezetet Szegeden és Budapesten is megalakult októberben (a MEFESZ a negyvenes évek végi beolvasztásáig a független ifjúság szervezete volt).

Für Lajos visszaemlékezéseiből idézve: „mindenki tudja ma már (…) hogy a dolgok igazán egyszerre két városban, Budapesten és Debrecenben kezdődtek.” Az akkor még Kossuth Lajos Tudományegyetemen Für Lajos, Kiss Ferenc, Székelyhidi Ágoston és mások a reggeli órákban a hallgatók közreműködésével megfogalmazták a fiatalság politikai követeléseit. Ugyanígy tettek a Debreceni Orvostudományi Egyetem és a Mezőgazdasági Akadémia hallgatói is, majd egyeztették azokat. Végül egy húsz pontból álló memorandumot fogadtak el, melyet a megyei pártlap, a Néplap különkiadásaként akartak nyilvánosságra hozni. Az ifjúság körében már régóta viták tárgyát képezte a szellemi élet, valamint az iskolák megkötöttsége, hiszen minden elsőéves egyetemistának a Szovjetunió Kommunista Pártjának Sztálin által elfogadott történetét kellett tanulnia. Így elsősorban a függetlenségük kivívása, a hallgatói és az oktatói szabadság elnyerése volt a céljuk. De a megyei pártbizottság épületéhez induló egyetemistákhoz nagy számban csatlakoztak a város polgárai is.

A nap folyamán középiskolások és munkások is bekapcsolódtak a demonstrációba, így az egyetemi mozgalomból népmozgalom lett. A Néplap rendkívüli száma 35.000 példányban jelent meg, a késő délutáni órákban már el is kezdték terjeszteni azokat. Az „új, szocialista politika, a demokratikus kibontakozás” érdekében megfogalmazott húsz pont lényegében egyezik a budapesti és a szegedi egyetemisták követeléseivel, ám van két olyan kitétel, amelynek csak a debreceniek adtak hangot. A 16. és a 17., amelyek így szóltak: „Illetékes fórumokon foglalkozzanak a romániai és a más külföldi államokban élő magyarok ügyeivel”, valamint: „A kormány lépjen érintkezésbe a népi demokráciák, Ausztria és Jugoszlávia kormányával egy közép-európai konföderáció megvizsgálásának céljából.” Az esti órákban a Kossuth utcában dördültek el az első lövések, az Államvédelmi Hatóság sortüze halálos áldozatokkal is járt, így a népmozgalomból forradalom lett.

A lövések után ismét a diákságé volt a vezető szerep. Megszervezték a hallgatók egységes fellépését a hatalomhoz ragaszkodó pártvezetőkkel szemben. Kialakultak a forradalmi bázisok, mint például a Benczúr utcai diákotthon, ahol az események ideje alatt közel hatszáz egyetemista lakott. A diákság végül az október 25-éről 26-ára virradó éjjel tárgyalt a pártszékházban, a diákvezetők kikényszerítették a hatalomváltást. Szerették volna elkerülni a véres konfrontációt, így az ifjúság politikai győzelme nagy jelentőségű volt. Október 26-án megalakult a Debreceni Szocialista Forradalmi Bizottmány, az ország első győztes közhatalmi szervezete, amely küldötteket bocsátott más településekre is, hogy a békés hatalomátvétel érdekében terjesszék a győzelem hírét. Ám november 4. minden megváltoztatott. Kádár kormányalakítása után letartóztatták a forradalom vezetőit és fogdába zárták őket, köztük Für Lajost, Székelyhidi Ágostont is. Bár voltak még ellenállások, a hallgatók és az oktatók nagy része elítélte a Kádár-kormányt, de a letartóztatások és a kivégzések légkörében megtört az ellenállásuk. Sorra tartóztatták le az események diákrésztvevőit is, és lehetetlenné tették, hogy az egyetemek önállóságra tegyenek szert. A karhatalmisták razziákat tartottak a diákszállókban, fegyvereket helyeztek el az ágyak alatt, és koholt vádak alapján vittek el egyetemi hallgatókat. Bár a MEFESZ, amely az ifjúság önállóságát jelképező szervezet volt, nem oszlott fel, működését lehetetlenné tették, ezért 1957-ben elsorvadt. A nemzetre ráerőltetett kollektív amnézia próbálta elhalványítani az 1956. évi október márciusi fényét.

Filep Tibor történész, az 1956-os debreceni események kutatója nevezi így, „március fényű októbernek” a szóban forgó év hónapját. Filep maga is részese volt az eseményeknek, a Benczúr utcai diákszállóban lakott a társaival. Forradalom a debreceni egyetemeken - 1956 című munkájában szinte lépésről lépésre követi nyomon a történéseket. A mű 2006-ban, a forradalom 50. évfordulójára jelent meg. Idén ünnepeljük az események 60. jubileumát. Október 23-án sokan fognak keresztet vetni, hiszen emlékezniük kell azoknak is, akik nem voltak ott arra, hogy „Egy szegény nép karácsonyfája / A Csendes Éjben égni kezdett.”

Felhasznált irodalom: Sipos Judit és Kertész Ferenc interjúja Székelyhidi Ágostonnal, Egyetemi Élet 45/2, 2006 október. Filep Tibor, Forradalom a debreceni egyetemeken – 1956, Debreceni Egyetem Kossuth Egyetemi kiadója, Debrecen, 2006.

Juhász Tibor



A szerző további cikkei
100 év könyvtár A Kenézy-villából az Élettudományi épületbe- könyvtár az orvosi karon.
Transzpireneusok Trekking Az Atlanti-óceántól a Földközi-tengerig a Pireneusokon keresztül. Gyalog.
A legnagyobb tőzsdebukások A tőzsde egy veszélyes hely.
Világbajnoki aranyérmek egyetemi színekben Idén nyáron is sikert sikerre halmozott a Debreceni Egyetem két hallgatója.
A balti kincs Észtország gazdasági csodaként híresült el.
CAMPUS PONT - SZOLGÁLTATÁSOK
Bejelentkezés
A hét legolvasottabb cikkei
Keresés
A rovat legolvasottabb cikkei
A hónap legolvasottabb cikkei