Kulturlis
A legnagyobb tõzsdebukások
2016. oktber 20., forrás:Egyetemi Élet

A tõzsde egy veszélyes hely. Könnyen rabul ejti az embert és függõvé válik tõle. A pénz könnyen elvakít, de nem szabad elfeledni, hogy amilyen gyorsan jön a gazdagság és a siker, ugyanolyan gyorsan el is illanhat és válhat valakibõl nincstelen. Jó érzékekkel kell rendelkeznie valakinek, ha elismert bróker akar lenni. A nyugodtság, a hidegvér és a türelem elenged-hetetlen kellékei egy jó szakembernek. De honnan is kezdõdött minden?

A tõzsde a vásárokból alakult ki. A különbség persze nagy a kettõ közt. A vásárokon mindig jelen volt az áru, a tõzsdén viszont soha. A vásárból tõzsde akkor lett, amikor az üzletkötések tömegessé váltak, és mind az áru, mind a fizetési eszköz oldalán a helyettesíthetõség vált uralkodóvá. Az elsõ tõzsdeválság 1557-ben alakult ki, amikor is az Amerikából behozott aranyra túlzott spekulációt folytattak. A spanyol költségvetés hosszú ideig nem is tudta hely-reállítani a károkat.

A tulipán jellegzetes jelképe a holland kultúrának. és történelmében nagy jelentõséggel bír. A tulipán európai története az 1500-as évekig vezethetõ vissza, amikor is Conrad Gesner egy konstantinápolyi barátjától borsos összegért vett egy maréknyi virágot. A különleges tulipánok iránti kereslet 1636-ban olyan magasra hágott, hogy a kereskedésüket bevezették a tõzsdére Amszterdamban, Rotterdamban, Haarlemben, Leydenben, Alkmaarban és Hoornban. A tulipánkereskedõk ettõl fogva már nem sokat törõdtek a szépséggel, hanem a tulipánrészvé-nyek esésére és emelkedésére spekuláltak. Az okosabbak és a jól informáltak persze tudták, hogy ez az õrültség nem tarthat örökké, s elõbb-utóbb valakiknek veszíteniük kell. Így a gaz-dagok már nem vettek többé tulipánokat a szépség kedvéért, hanem csak a vaskos haszon re-ményében. De ahogy csökkent a fizetõképes kereslet az extra drága hagymák iránt, a piac elõbb lassú, majd egyre gyorsabb esésbe kezdett. A bukás hatalmas volt és igen fájdalmas. Különösen azok a befektetõk szenvedték meg, jutottak szó szerint koldusbotra, akik a fel-fellángoló harmincéves háborúban összeszedett veszteségeiket akarták gyorsan és kevés erõ-feszítéssel kompenzálni. A holland gazdaság hosszú ideig nyögte a következményeket, fizette a kapzsiság és ostobaság árát.

A 18. század elején egyszerre két tõzsdekrach is sújtotta a gazdaságot. Az egyik a Déltengeri, a másik a Mississippi buborék. A Déltengeri buborék 1718-ban kerekedett ki. Az egész kaland már kezdetekkor kudarcra volt ítélve, mert a társaság a korona dél-amerikai gyarmataival folytatandó kereskedelmet koordinálta volna. A világ azon részén elmaradt a birodalomépítés. Végül a társaság megkapta a lehetõséget, hogy államadósságát finanszírozza, méghozzá egy kedvezõ,6%-os kamattal. Ez önmagában gyümölcsözõ befektetés volt, valamint ott maradt a mézesmadzag is: az esetleges gyarmatokról befolyó profit. 1720 januárjában a részvény ára még alig 120 font volt. Egy hónapra rá már másfélszer annyi, s az év felére meghaladták az 1000 fontot. Ekkor azonban a nagy elsõ, nagy pénzt bezsebelõ részvényesek már elkezdtek kihátrálni, és a többiek késõi, pánikszerû eladásai az év eleji szintre ejtették az árfolyamot. A híres Isaac Newton is részt vett a befektetésekben. A bukás után megjegyezte: „A csillagok mozgását ki tudom számolni, de az emberi õrültséget nem”.

A Missisippi buborék a Déltengeri buborékkal szinte egy idõben alakult ki Franciaországban. 1715-ben meghalt XIV. Lajos király, aki hosszú, háborúkkal töltött uralkodása után üres kincstárat hagyott maga után. Franciaországot óriási államadósság terhelte, a hitel megingott, a gazdaságban visszaesés kezdõdött. John Law mindezen gondok megoldásaként egy bankjegy-kibocsátási joggal felruházott állami bank alapítását javasolta Philippe d’Orléans régensnek, aki támogatta az elképzelést. Végül Law-nak be kellett érnie egy részvénytársasági ma-gánbankkal. Az Általános Bank 1716 májusában kezdte meg tevékenységét, és az elsõ két évben hallatlanul sikeres volt. Mérsékelt kamatra adott kölcsönöket, és tudatosan az iparba és a kereskedelembe irányította azokat, melynek hatására élénkült a gazdaság. 1717 végén meg-alapította második hatalmas vállalatát, az Indiai Társaságot, más néven Mississippi Társaságot. A Társaság a részvények eladásából befolyt pénzt elenyészõ részben hajókba és árukba fektette, a döntõ részét azonban államadósság-papírokba. Gyakorlatilag magára vállalta az egész államadósságot, megvásárolva az értékpapírokat a tulajdonosaiktól. A távolabbra látó spekulánsok igyekeztek megszabadulni a bankjegyektõl is és a részvényektõl is. 1720 õszére a bankjegyek inflációs papírpénzzé váltak. Minden áru ára emelkedett, Párizsban nem volt ele-gendõ élelmiszer, ami hatalmas problémákat gerjesztett.

A világháború után a világgazdaság a Dawes-terv következtében láncszerûen összekapcsoló-dott. A pénzügyi központ New York-i tõzsde lett. A világtörténelemben az igazi nagy hasra esés ennek a tõzsdének a zuhanása volt 1929-ben, ami a nagy világválság kezdetét jelentette. Több dologra is visszavezethetõ a zuhanás. Ez egy túltermelési válság, ami azért következett be, mert az USA gazdasága a világháborúban, majd a ’20-as években dinamikusan fejlõdött. E gazdaság pótolta a kiesõ európai termelést. Az európai gazdaságok 1927-re elérték a háború elõtti szintet, de ezzel párhuzamosan az USA gazdasági növekedése nem állt le. 1929 októbe-rében az úgynevezett fekete péntekeken, csütörtökökön összeomlott a tõzsde. Ezeken a napo-kon ugyanis mindenki eladni szeretett volna, ami növelte a kínálatot, vagyis az árak zuhantak. Ez tõkekivonást jelentett a termelésbõl, azaz csökkentették a kibocsátást és a munkaerõállományt is. Ez szûkítette a belsõ piacot, nem volt kereslet. A pénzügyi összeomlás tehát az iparra és a mezõgazdaságra is kiterjedt. A válság túlélésére a külföldre kihelyezett amerikai tõkét visszavonták, de ezzel az európai gazdaságokban lett tõkehiány.

1987 nyarán New York-i index, a Dow Jones újra az egekbe szökött, a részvények már túlára-zottak voltak. Ezért egyre többen kezdték eladni a részvényeket, hogy inkább a 10 százalékos, biztos haszonnal bíró amerikai államkötvényekbe fektessenek. Az index igencsak döcögni kezdett októberben, 2-5 százalékos esések jöttek, de október 19-e mindent felülmúlt. Fekete hétfõ néven vonult be a történelembe 1987. október 19-e, amikor percek alatt zuhant a mélybe a New Yorki tõzsde, a részvények értékének majdnem negyede eltûnt aznap. Az esetért rész-ben a számítógépes kereskedési rendszereket teszik felelõssé. A világ egyik legnagyobb ösz-szeomlása kis túlzással csak egy napig tartott, és számos szerencsétlen tényezõ játszott benne közre. Ezen a napon 22,6 százalékot zuhant a tõzsde. A krachot nagyban okozták a számító-gépek. Akkoriban kezdõdött ugyanis a kereskedés gépesítése, a komputerek intézték a megfe-lelõ pillanatokban az adásvételt, de ami végzetesnek bizonyult: ezek egyszerû, és egymáshoz hasonló stratégiát követtek. Az esésre reagálva a programok eladási parancsokat adtak, ame-lyek újabb és újabb hasonló döntéseket eredményeztek, végül egymás alá licitáltak a számító-gépek, felemésztve az amerikai vállalatok értékének mintegy ötödét.

A cyber világ fontosságára már a 90-es évek közepén felfigyeltek. Nem véletlen ezért, hogy 1996-ban az internetes cégeknek nagy jövõt jósoltak, ami a befektetõk fantáziáját is megra-gadta. A New York-i tõzsde technológiai cégeket tömörítõ Nasdaq-index egy év alatt közel megháromszorozódott. Egyre láthatóbb lett azonban, hogy a dotkom (vagyis a .com) cégek nem váltják be a hozzájuk fûzött reményeket, az internet pedig nem terjed olyan sebességgel, ahogy a guruk hitték és nagy zuhanásnak indultak a vállalatok.

A 2008-ban kirobbant gazdasági világválság a nagy gazdasági világválság óta a legjelentõ-sebbnek tartott gazdasági válsága, mely az ezt megelõzõ globális pénzügyi válságból alakult ki. Elõzménye az amerikai másodlagos jelzáloghitel-válság vagy amerikai jelzáloghitel-válság (a sajtónyelvben subprime-válság) az Egyesült Államok ingatlan- és bankszektorából 2006 végén kiindult, változó intenzitású pénzügyi válság, amely más országokban is éreztette a hatását. A válság során több jelentõs cég csõdbe ment, vagy kénytelen volt versenytársaival egyesülni. A válság érzékenyen érintette a nyugat-európai bankokat is, és hatása az amerikai gazdaság visszaesésén keresztül az egész világgazdaságban megmutatkozott.

A világ egyik legjobban teljesítõ tõzsdeindexe 2014-ben a sanghaji volt, ahol több mint 150 százalékkal nõtt a részvények ára az elmúlt 12 hónapban. Ez a növekedés nem feltétlenül an-nak köszönhetõ, hogy ennyire jól teljesítenek a kínai cégek, hanem annak, hogy a kínaikat megfertõzte a tõzsdézési láz. Az elmúlt évben rengetegen kezdtek el részvényeket venni, a városi középosztálytól kezdve az egyetemistákon át a középiskolát sem végzett melósokig. Csak májusban 12 millió tõzsdei számlát nyitottak, összesen pedig már több mint 90 millió ember tõzsdézik az országban. Mégis az elmúlt években rohamosan romlottak a tõzsdei érté-kek.

A probléma nem a tõzsdéken van, hanem a kínai reálgazdaságból indul. A kínai gazdaság ugyanis már jó ideje a vészes lassulás jeleit mutatja. Márpedig Kína a világgazdaság egyik legfontosabb motorja (a világgazdaság GDP-növekedésének felét generálta az elmúlt évek-ben). A kibontakozó válság elsõsorban az árupiacokon és a tõkepiacokon zajlik, és elõzményei egészen 2008-ig nyúlnak vissza. Az elmúlt években a kínai gazdaság robusztus növekedése óriási keresletet támasztott az árupiacokon, a növekedéshez hatalmas mennyiségû nyers-anyagra volt szükség. A kínálat viszont szûkös volt, így árrobbanás következett például a réz, az acél, az alumínium, a mezõgazdasági áruk és számos más termék esetében. Ennek az ösz-szefüggésnek köszönhettük a 150 dollárig elszálló olajárat is.

A nagy kereslet hatására elindultak a fejlesztések a kínálat növelésére, és beértek, ma már a kínálat képes kielégíteni a nagy nyersanyagigényt. Igen ám, de idõközben a kínai gazdaság lassulni kezdett és visszaesett a kereslete, aminek az lett a következménye, hogy 2011-tõl el-kezdtek esni a nyersanyagárak. Ez lassítani kezdte a nagy nyersanyag-kitermelõ feltörekvõ országokat, például Brazíliát, Oroszországot vagy Dél-Afrikát. És beindult egy ördögi kör, ugyanis a feltörekvõ országok Kína exportpiacai is, a lassulásuk csökkentette a kínai termékek iránti keresletet, ami egy újabb körben lassítja a kínai gazdaságot.

Ez a folyamat már érinti a fejlett országokat is, nekik ugyanis Kína egyre fontosabb exportpi-accá vált az elmúlt években. A Kínában gyárakat mûködtetõ és már jelentõs tételben oda is termelõ világcégek lassabban fognak növekedni: kevesebb a beruházás, kevesebb nyersanyag kell a bányavállalatoktól, kevesebb munkagép, és például kevesebb Audit, BMW-t fognak eladni, vagy lassabban nõhet az Apple vásárlóinak száma is. A német autógyárak bevételének nagyjából a fele már kínai eladásokból származik. Ennek az eredményét láthatjuk mai napig a tõzsdéken, a befektetõk most azzal számolnak, hogy a fejlett gazdaságok nagy cégei keveseb-bet érnek a várható profitcsökkenés miatt.

Molnár Vivien
DEX-Mûhely
 



A szerz tovbbi cikkei
Délibábszínház Ha van örömteli visszakapaszkodás az életbe, akkor az Bérczesi Róberté.
Sörforradalom a konyhában Sok gyakorlással otthon is finom sör készíthetõ.
Nemzetközi konfliktusok Új formái, és gazdasági következményei.
Társasjáték Sokan próbálták ki a DE óriás társasjátékát, amelynek bábui maguk a résztvevõk.
Campus Sportfesztivál Siess, Nevezz!
CAMPUS PONT - SZOLGLTATSOK
Bejelentkezs
A ht legolvasottabb cikkei
Keress
A rovat legolvasottabb cikkei
A hnap legolvasottabb cikkei