Gödölye tejben címû regénye magyar fordításának megjelenése alkalmából a Debrecenbe látogatott az orosz irodalom jeles képviselõje, Jurij Poljakov.

Az íróval a kötet fordítója, Goretity József, a Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet egyetemi docense beszélgetett a november 21-i találkozón.

Poljakov elmondta, ma is felmerülnek problémák az orosz irodalmi mûvek fordításaival kapcsolatban, amelynek oka, hogy abba gyakran politikai és ideológiai szempontok is beleszólnak. Emellett vannak olyan szerzõk, akik komolyan dolgoznak szövegeiken - ez bonyolultabb nyelvezetet szül, amely gyakran nehezen vagy alig ültethetõ át egy másik nyelvre.

Az író hosszan elemezte az orosz posztmodern irodalmat, amely szerinte kevés jelentõs alakkal dicsekedhet.

- Voltak idõk, amikor minél „szovjetebb” volt egy mû, annál jobb volt, majd minél liberálisabb, annál jobb. De ne feledjük Puskint és a Literaturnaja Gazetát, ahol a liberális konzervatív, más néven a konzervatív liberális elv volt a fõ - mesélte nevetve a szerzõ.

Meglátása szerint a mai orosz irodalom is ezt az irányelvet követi. Hiányzik ugyanakkor a kortárs mûvekbõl „az eszme lovagja”, az a fõhõs, aki példát mutat az olvasóknak. Gödölye tejben címû mûvében éppen ezt a veszteséget szerette volna bemutatni.

Manapság bárkibõl lehet neves írót faragni. Még abból is, aki soha egyetlen sort sem vetett papírra. Ugye, ez merõ képtelenség? Vagy mégsem? Jurij Poljakov fergeteges szatírájából kiderül, hogy ebben az értékválságos korban bármi megtörténhet. Fõként Moszkvában, ahol az egykori sztálinisták, késõbb Brezsnyev odaadó hívei reszketnek Gorbacsovtól, aztán Jelcintõl, s mindenre hajlandók, csak hogy kiváltságaikat megõrizzék. Hogy mik ezek a kiváltságok? Lakás, dácsa, kocsi, külföldi utazás, életmûkiadás és mellesleg állandó belépõ az Írók Házába, amelynek messze földön híres éttermében évtizedek óta folyik a pezsgõ, a vodka, s ahonnan sosem fogy ki a kaviár.