Gödölye tejben című regénye magyar fordításának megjelenése alkalmából a Debrecenbe látogatott az orosz irodalom jeles képviselője, Jurij Poljakov.

Az íróval a kötet fordítója, Goretity József, a Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet egyetemi docense beszélgetett a november 21-i találkozón.

Poljakov elmondta, ma is felmerülnek problémák az orosz irodalmi művek fordításaival kapcsolatban, amelynek oka, hogy abba gyakran politikai és ideológiai szempontok is beleszólnak. Emellett vannak olyan szerzők, akik komolyan dolgoznak szövegeiken - ez bonyolultabb nyelvezetet szül, amely gyakran nehezen vagy alig ültethető át egy másik nyelvre.

Az író hosszan elemezte az orosz posztmodern irodalmat, amely szerinte kevés jelentős alakkal dicsekedhet.

- Voltak idők, amikor minél „szovjetebb” volt egy mű, annál jobb volt, majd minél liberálisabb, annál jobb. De ne feledjük Puskint és a Literaturnaja Gazetát, ahol a liberális konzervatív, más néven a konzervatív liberális elv volt a fő - mesélte nevetve a szerző.

Meglátása szerint a mai orosz irodalom is ezt az irányelvet követi. Hiányzik ugyanakkor a kortárs művekből „az eszme lovagja”, az a főhős, aki példát mutat az olvasóknak. Gödölye tejben című művében éppen ezt a veszteséget szerette volna bemutatni.

Manapság bárkiből lehet neves írót faragni. Még abból is, aki soha egyetlen sort sem vetett papírra. Ugye, ez merő képtelenség? Vagy mégsem? Jurij Poljakov fergeteges szatírájából kiderül, hogy ebben az értékválságos korban bármi megtörténhet. Főként Moszkvában, ahol az egykori sztálinisták, később Brezsnyev odaadó hívei reszketnek Gorbacsovtól, aztán Jelcintől, s mindenre hajlandók, csak hogy kiváltságaikat megőrizzék. Hogy mik ezek a kiváltságok? Lakás, dácsa, kocsi, külföldi utazás, életműkiadás és mellesleg állandó belépő az Írók Házába, amelynek messze földön híres éttermében évtizedek óta folyik a pezsgő, a vodka, s ahonnan sosem fogy ki a kaviár.