Az egyetem vezetõi is részt vettek azon az ünnepségen, amelyet a 70 éves Virágos Zsolt tiszteletére a debreceni Postás Üdülõben rendeztek június 15-én.

A több, mint 120 vendég elõször a Sol Oriens kórus énekét hallgatta meg, majd az egyetem nevében Fábián István rektor, a TEK és a Bölcsészettudományi Kar képviseletében Bartha Elek elnökhelyettes, az Angol-Amerikai Intézet részérõl Rácz István igazgató, az Észak-Amerikai Tanszékrõl Glant Tibor tanszékvezetõ, a pályatársak nevében pedig Abádi Nagy Zoltán professzor humort sem nélkülözõ, közvetlen szavakkal vette számba és méltatta a jeles amerikanista oktatói, tudományos, közéleti tevékenységét, nem hallgatva el sporteredményeit sem.

Az alkalomra két ünnepi kötet is készült. A mítosz bûvöletében címû könyvet, amely az ünnepelttel készített mélyinterjún kívül kollégák, tanítványok, tisztelõk esszéit, tanulmányait és személyes hangvételû köszöntéseit tartalmazza, Varró Gabriella egyetemi docens mutatta be. A másik kötetrõl, amely Virágos Zsolt bibliográfiáján kívül írásainak válogatott gyûjteményét foglalja magába és szeptemberben kerül az olvasók kezébe, Németh Lenke adjunktus számolt be a jelenlévõknek. Mindketten a professzor tanítványaként és munkatársaként vettek részt a kiadványok szerkesztésében.

A felszólalások végén az est házigazdája, Szaffkó Péter docens mondott pohárköszöntõt, amelyben a kollégák, barátok és ismerõsök nevében boldog születésnapot és további eredményes alkotóéveket kívánt az ünnepeltnek.

Virágos Zsolt meghatott szavakkal és a rá jellemzõ (ön)iróniával köszönte meg a jókívánságokat. Legfõbb kutatási területét, a mítoszokat egy dzsungelhez hasonlította, amelynek aljnövényzetében könnyen elakad az ember, ezért kell utat vágni benne. Kifejtette, büszke arra, hogy debreceni, hogy a Fûvészkerti Általános Iskolába járt, ahonnan pár méter volt csupán a Nagytemplom és a Kollégium – bár ennek jelentõségét akkor még nem mérte fel. Elmondta, hogy az idegennyelvek iránti érdeklõdést Bakay Szilárd oroszórái keltették fel benne. Büszke az egyetemre, az oktatók hatalmas tudására is. Hiszi, hogy dolgozni csak jókedvûen lehet, és amerikanistaként, az angol nyelv mûvelõjeként hálát ad a sorsnak, hogy a „nyelvek nyelve”, a magyar lehet az anyanyelve. „Szerencsés flótásnak” tartja magát, mert tevékeny életében úgy alakultak a dolgok, ahogyan az a kedvére való volt.