Az egyetem vezetői is részt vettek azon az ünnepségen, amelyet a 70 éves Virágos Zsolt tiszteletére a debreceni Postás Üdülőben rendeztek június 15-én.

A több, mint 120 vendég először a Sol Oriens kórus énekét hallgatta meg, majd az egyetem nevében Fábián István rektor, a TEK és a Bölcsészettudományi Kar képviseletében Bartha Elek elnökhelyettes, az Angol-Amerikai Intézet részéről Rácz István igazgató, az Észak-Amerikai Tanszékről Glant Tibor tanszékvezető, a pályatársak nevében pedig Abádi Nagy Zoltán professzor humort sem nélkülöző, közvetlen szavakkal vette számba és méltatta a jeles amerikanista oktatói, tudományos, közéleti tevékenységét, nem hallgatva el sporteredményeit sem.

Az alkalomra két ünnepi kötet is készült. A mítosz bűvöletében című könyvet, amely az ünnepelttel készített mélyinterjún kívül kollégák, tanítványok, tisztelők esszéit, tanulmányait és személyes hangvételű köszöntéseit tartalmazza, Varró Gabriella egyetemi docens mutatta be. A másik kötetről, amely Virágos Zsolt bibliográfiáján kívül írásainak válogatott gyűjteményét foglalja magába és szeptemberben kerül az olvasók kezébe, Németh Lenke adjunktus számolt be a jelenlévőknek. Mindketten a professzor tanítványaként és munkatársaként vettek részt a kiadványok szerkesztésében.

A felszólalások végén az est házigazdája, Szaffkó Péter docens mondott pohárköszöntőt, amelyben a kollégák, barátok és ismerősök nevében boldog születésnapot és további eredményes alkotóéveket kívánt az ünnepeltnek.

Virágos Zsolt meghatott szavakkal és a rá jellemző (ön)iróniával köszönte meg a jókívánságokat. Legfőbb kutatási területét, a mítoszokat egy dzsungelhez hasonlította, amelynek aljnövényzetében könnyen elakad az ember, ezért kell utat vágni benne. Kifejtette, büszke arra, hogy debreceni, hogy a Fűvészkerti Általános Iskolába járt, ahonnan pár méter volt csupán a Nagytemplom és a Kollégium – bár ennek jelentőségét akkor még nem mérte fel. Elmondta, hogy az idegennyelvek iránti érdeklődést Bakay Szilárd oroszórái keltették fel benne. Büszke az egyetemre, az oktatók hatalmas tudására is. Hiszi, hogy dolgozni csak jókedvűen lehet, és amerikanistaként, az angol nyelv művelőjeként hálát ad a sorsnak, hogy a „nyelvek nyelve”, a magyar lehet az anyanyelve. „Szerencsés flótásnak” tartja magát, mert tevékeny életében úgy alakultak a dolgok, ahogyan az a kedvére való volt.