Ahogy a múltkor megígértük, immár konkrét nevekkel tudunk szolgálni a Campus Fesztivál fellépõit illetõen. A programokért felelõs Süli András készségesen megosztott velünk néhány, eddig titkosnak minõsülõ információt.

- Várjuk a Nagyszínpadra a megszokottnak mondható Tankcsapdát és Quimby-t – mondja András. 

A többi színpadon is igyekszünk egy nagyon széles spektrumú zenei kínálatot biztosítani. Ugye a Nagyszínpad az Oláh Gábor utcai Sportcentrum edzõpályáján lesz, ahogy a nagy sátrak is, a Vidámparkban található majd a Kemping, a kisvasút által körülhatárolt területen. A program egyik illusztris fellépõje a The Subways Angliából. A garázsrock hullám egyik élszörföse ez a zenekar, sokan ismerhetik Guy Ritchie Spíler-jébõl a Rock and Roll Queen címû slágerüket.

Na itt álljunk meg egy pillanatra. A fenti csapat szerzõdtetése már évekkel ezelõtt felmerült, de akkor nem sikerült megállapodni velük. Azok, akik nem a szintis bulizenékre gerjednek, minden bizonnyal belelkesültek a Subways szereplésének hírétõl, legalábbis ezt tükrözik a különbözõ netes portálokon megjelenõ kommentek. 

A rock kliséket britpopos megoldásokkal is ötvözõ trió unikumnak számít a nemzetközi zenei életben. Nem valami tapasztalt menedzser által gründolt mûmájer csapatról van szó, Bill Lunn énekes, gitáros, Charlotte Cooper énekes, basszeros és Josh Morgan dobos a saját erejükbõl lettek fokozatosan sikeresek. Már több mint egy évtizede tevékenykednek, de nagyobb ismertségre csak debütáló lemezük, a Young for Eternity megjelenésekor, 2005-ben tettek szert. Az egykori Nirvana trióhangzás rádióbarátabbra és slágeresebbre csiszolt újraértelmezése sokaknak bejött és a banda keresztül-kasul koncertezte a világot.

Második albumuk 2008-ban került a boltok polcaira All or Nothing címmel, ezt követte 2012-ben a Money and Celebrity. Beszédes címek ezek egy, a popsztárlétbe belekóstoló, egyre feljebb araszoló zenekartól. Dalaik koncerteken hatnak igazán, élõben lehengerlõek tudnak lenni, a tagok energiával telve prezentálják sorra korai és újabb dalaikat. Úgy hallottuk, hogy a debreceni tûzoltóság minden eshetõségre felkészülve tizenkét kocsival biztosítja koncertjük lebonyolítását. 

- A Nagyszínpados programot a tavalyihoz képest színesíti majd Magyarország elsõ számú popsztárjának, Ákosnak fellépése is – folytatja András. - Azt hiszem õ három vagy négy éve nem játszott már Debrecenben.

Ha van megosztó személyisége a hazai popéletnek, akkor Kovács Ákos kétségtelenül az. Mint ahogy kétségtelen tény az is, hogy õ számít a legkitartóbb, legstabilabb közönséggel rendelkezõ hazai elõadónak. Neki még valóban megéri lemezeket kiadni, mert van egy réteg, amely megvásárolja azokat, s amely valóságos vallásos rajongással kíséri az egykori Bonanza Banzai frontembert, mióta az szólópályára lépett.

Tavaly némileg visszatért gyökereihez az old-school szintetizátor hangszerelésekkel operáló 2084 címû lemezzel. Már maga a cím is utalás az általa oly szívesen emlegetett, a Bonanzás idõkben már kiadott – Orwell zseniális mûvét alapul vevõ – 1984 címû albumra. Ákos saját bevallása szerint szinte megrészegült, amikor az Elõkelõ idegen írásakor elõszedte régi, analóg szintijeit, s a többi dal születése alatt fogalmazódott meg benne az a koncepció, hogy most elfelejti kissé a gitárt meg a dobokat és visszarepül kicsit abba a korba, amikor még nyeretlen kétévesként elindult a popszakma rögös útjain.

Ákos egyébként amolyan meglepetésvendégként részt vett a fesztivál kapcsán március 20-án tartott sajtótájékoztatón. Saját bevallása szerint szinte már hazajár Debrecenbe, bár legutoljára 2009-ben lépett fel városunkban. Máig szívesen emlékszik elsõ nagy sikerére, melyet a Bonanza Banzai-jal aratott, amikor huszonöt éve tomboló tömeg fogadta õt és társait az Aranybika Szálló Bartók termében adott koncert elõtt és alatt. A Campus-os bulival kapcsolatban a legutóbbi anyag szintetizátoros hangszereléssel elõadott dalai mellé különleges látvánnyal készül, melynek részleteibe nem avatott be minket.

Végezetül még idézte a közismert mondást, miszerint: „Nehéz zenérõl beszélni, olyan, mint építészetre táncolni.” Ezzel mi is maximálisan egyetértünk, s most megyünk, de két hét múlva újabb nevekkel jövünk!