Ahogy a múltkor megígértük, immár konkrét nevekkel tudunk szolgálni a Campus Fesztivál fellépőit illetően. A programokért felelős Süli András készségesen megosztott velünk néhány, eddig titkosnak minősülő információt.

- Várjuk a Nagyszínpadra a megszokottnak mondható Tankcsapdát és Quimby-t – mondja András. 

A többi színpadon is igyekszünk egy nagyon széles spektrumú zenei kínálatot biztosítani. Ugye a Nagyszínpad az Oláh Gábor utcai Sportcentrum edzőpályáján lesz, ahogy a nagy sátrak is, a Vidámparkban található majd a Kemping, a kisvasút által körülhatárolt területen. A program egyik illusztris fellépője a The Subways Angliából. A garázsrock hullám egyik élszörföse ez a zenekar, sokan ismerhetik Guy Ritchie Spíler-jéből a Rock and Roll Queen című slágerüket.

Na itt álljunk meg egy pillanatra. A fenti csapat szerződtetése már évekkel ezelőtt felmerült, de akkor nem sikerült megállapodni velük. Azok, akik nem a szintis bulizenékre gerjednek, minden bizonnyal belelkesültek a Subways szereplésének hírétől, legalábbis ezt tükrözik a különböző netes portálokon megjelenő kommentek. 

A rock kliséket britpopos megoldásokkal is ötvöző trió unikumnak számít a nemzetközi zenei életben. Nem valami tapasztalt menedzser által gründolt műmájer csapatról van szó, Bill Lunn énekes, gitáros, Charlotte Cooper énekes, basszeros és Josh Morgan dobos a saját erejükből lettek fokozatosan sikeresek. Már több mint egy évtizede tevékenykednek, de nagyobb ismertségre csak debütáló lemezük, a Young for Eternity megjelenésekor, 2005-ben tettek szert. Az egykori Nirvana trióhangzás rádióbarátabbra és slágeresebbre csiszolt újraértelmezése sokaknak bejött és a banda keresztül-kasul koncertezte a világot.

Második albumuk 2008-ban került a boltok polcaira All or Nothing címmel, ezt követte 2012-ben a Money and Celebrity. Beszédes címek ezek egy, a popsztárlétbe belekóstoló, egyre feljebb araszoló zenekartól. Dalaik koncerteken hatnak igazán, élőben lehengerlőek tudnak lenni, a tagok energiával telve prezentálják sorra korai és újabb dalaikat. Úgy hallottuk, hogy a debreceni tűzoltóság minden eshetőségre felkészülve tizenkét kocsival biztosítja koncertjük lebonyolítását. 

- A Nagyszínpados programot a tavalyihoz képest színesíti majd Magyarország első számú popsztárjának, Ákosnak fellépése is – folytatja András. - Azt hiszem ő három vagy négy éve nem játszott már Debrecenben.

Ha van megosztó személyisége a hazai popéletnek, akkor Kovács Ákos kétségtelenül az. Mint ahogy kétségtelen tény az is, hogy ő számít a legkitartóbb, legstabilabb közönséggel rendelkező hazai előadónak. Neki még valóban megéri lemezeket kiadni, mert van egy réteg, amely megvásárolja azokat, s amely valóságos vallásos rajongással kíséri az egykori Bonanza Banzai frontembert, mióta az szólópályára lépett.

Tavaly némileg visszatért gyökereihez az old-school szintetizátor hangszerelésekkel operáló 2084 című lemezzel. Már maga a cím is utalás az általa oly szívesen emlegetett, a Bonanzás időkben már kiadott – Orwell zseniális művét alapul vevő – 1984 című albumra. Ákos saját bevallása szerint szinte megrészegült, amikor az Előkelő idegen írásakor előszedte régi, analóg szintijeit, s a többi dal születése alatt fogalmazódott meg benne az a koncepció, hogy most elfelejti kissé a gitárt meg a dobokat és visszarepül kicsit abba a korba, amikor még nyeretlen kétévesként elindult a popszakma rögös útjain.

Ákos egyébként amolyan meglepetésvendégként részt vett a fesztivál kapcsán március 20-án tartott sajtótájékoztatón. Saját bevallása szerint szinte már hazajár Debrecenbe, bár legutoljára 2009-ben lépett fel városunkban. Máig szívesen emlékszik első nagy sikerére, melyet a Bonanza Banzai-jal aratott, amikor huszonöt éve tomboló tömeg fogadta őt és társait az Aranybika Szálló Bartók termében adott koncert előtt és alatt. A Campus-os bulival kapcsolatban a legutóbbi anyag szintetizátoros hangszereléssel előadott dalai mellé különleges látvánnyal készül, melynek részleteibe nem avatott be minket.

Végezetül még idézte a közismert mondást, miszerint: „Nehéz zenéről beszélni, olyan, mint építészetre táncolni.” Ezzel mi is maximálisan egyetértünk, s most megyünk, de két hét múlva újabb nevekkel jövünk!