Már megszokhattuk, hogy tanévkezdés idején bizonyos bulik jelentenek biztos pontot a nyári kikapcsolódástól még kissé belassult, kellemesen kábult egyetemisták számára. Ilyen a Debreceni Egyetemi Napok is a Lovardában, mely most október 1. és 3. között  kínál megszokott és kevésbé megszokott elõadókat azoknak, akik erre vágynak.

Az elsõ este a mûfaji eklekticizmus jegyében zajlik. Itt lesz a hazai ska zászlóshajója – micsoda remek képzavar! – a Pannonia All Stars Ska Orchestra. Jellemzõjük az ortodox, jamaikai megszólaláshoz való ragaszkodás, amit modern stílusjegyekkel is ötvöznek. Krsa énekes minden koncerten harminc kilométert fut, Lipi Brown dobos olyan lazán dobol, hogy majd szétesik, ráadásul még debreceni származású tagjuk is van, Tony Ass, azaz Subicz Gábor trombitás személyében.

Játszik ezen az estén a Magashegyi Underground is, mely társulat amolyan finom, változatos hangszerelésû popban utazik. Énekesnõjük, Bocskor Bíborka egy televíziós tehetségkutatóban tûnt fel és az egyik legmegosztóbb személyiség a hazai zenepiacon. Egyesek szeretik, amit csinál, mások pedig falra másznak sajátos stílusától. 

A pontot az i-re – újabb képzavar – Péterfy Bori és az õ Love Band-je teszi fel a buli végén, akik a napokban tették ingyen elérhetõvé elsõ lemezük bónuszdalokkal megspékelt verzióját. Róluk sok újat nem írhatunk, aki tudja, kik õk az úgysem hiányozhat errõl a koncertrõl sem. 

A második napon a Campus Partyk állandó vendégei özönlik majd el a Lovardát. Itt lesz a Kismalac, kismalac, engedj be-szintû poénkodós diszkóval annak idején nagy sikert arató Kerozin. Az egykor jobb napokat megért társulat évek óta teljes, majdhogynem rockzenekari  felállással próbálkozik, ezenkívül nem sokat tudni róluk. Büntetõjogi felelõsségünk teljes tudatában kijelenthetjük, tulajdonképpen még az is csoda, hogy léteznek.

Az est fõ attrakciója nem más, mint Tóth Gabi. Van, aki e nevet nem ismeri? A Megasztár ki tudja hanyadik szériájában szimpatikus gimnazistaként feltûnt lány komoly elõadóvá avanzsált az eltelt évek során. Extravagáns fellépésével sokakat zavar talán, az azonban tény, hogy nagyon tud énekelni, ami nem utolsó szempont ebben a szakmában. 

A harmadik nap amolyan levezetésként színpadra lép a Bohemian Betyars. A hattagú betyárcsapat 2009 óta portyázik keresztül-kasul az országban, s alkalmanként határainkon túlra is ellátogatnak. Eközben erõszakosnak nem nevezhetõ eszközökkel jelentõs mennyiségû pálinkát és egyre növekvõ rajongótábort zsákmányoltak. Azt írja a netes fáma, hogy: „Megalakulásuk, és egy hét számos kislemez (When Sid Vicious starts to play the violin) után 2011 tavaszán mutatták be elsõ nagylemezüket (Boros utca 1.) a Dürer-kertben, amit egy 6 napos német turné követett. A hazai színtéren kívül eljutottak a szomszédos országokba, külföldi fesztiválokra, a Balti tengertõl az Atlanti óceánig. 2012. derekán jelent meg digitális formában a második nagylemeze elõhírnöke (200 BPM). A címadó dal Chip Chip Chokas által megchipkedett verziójához készült el a zenekar második klipje, ami fõként 2012 koncertjeit foglalja össze.”

Az ijedõsek hunyják be a szemüket, mert ezen az estén még patkányok is ellepik majd a Lovarda színpadát. Csak vicceltünk amúgy, mert így akartunk utalni az ír kocsmazenét játszó Paddy and the Rats nevû csapatra. A fene gondolta volna, hogy a The Pogues által oly sikerrel létrehozott rock-folk-népzene hibrid életképes lehet még az új évezredben is. Paddy és társai nem így vélték és létrehozták a saját univerzumukat. Az indulásról így nyilatkoznak honlapjukon: „A Paddy & the Rats zenekart 2008-ban alapította az énekes-dalszerzõ Paddy, Vince-szel, és Joey-val. Ezek után csatlakozott hozzájuk Seamus, Sonny és Sam, a hegedû virtuóz, aki az élõ bulikon ír sípon, banjon és skót dudán is játszik. 2012 tavaszán Sonny kiszállt a bandából és Bernie vette át a helyét. A hat "ír kalóz” saját elmondása szerint azért lett patkány, mert az olyan az állatok között, mint a punk stílus a zenében. Mocskos és kártékony. Õk pedig pontosan ilyen zenét játszanak. Legtöbbet az ír nép kocsmazenéjébõl emelik a sajátjukba és kelta motívumokkal ötvözik a dögös, koszos punk-rock dalokat. De sokszor megjelenik a tengerész- és kalózvilág hangulata mind a szövegekben, mind a zenében.” Vajon kik rejtõznek az ír hangzású nevek mögött?

A napokig tartó bulit a Belga, meg Palotai zárja. Róluk nem írunk semmit, mert aki még nem hallott róluk az tutira behunyt szemmel és becsukott füllel botladozott át az elmúlt két évtizeden.