Hazánkban eddig sosem látott teniszsztárok és egy régi ismerõs lesz a 6. Tennis Classics vendége december 3-án a Papp László Budapest Sportarénában. Alig akad olyan egykori legenda, aki az elmúlt öt évben ne tette volna tiszteletét a Tennis Classics-on, a nézõk pedig hozzászoktak, hogy rendre meglepik õket a szervezõk valami újdonsággal. A szeniorversenybõl így lett az évek során vegyes bemutató, immár a jelenkor legjobbjainak részvételével, melyet a nézõk is kitörõ lelkesedéssel fogadtak. 

Idén ismét új lendületet kap és minden eddiginél izgalmasabb programmal várja rajongóit a Tennis Classics. Hat olyan játékost jön, akik közül ötöt még sosem láthatott a hazai publikum, és mind-mind meghatározó alakjai a tenisz világának. 

Pat Rafter, a szerva-röpte játék egyik utolsó nagy egyénisége számos történelmi mérkõzésnek volt a fõszereplõje, Mats Wilander hét egyéni Grand Slam-gyõzelem, világelsõség, Davis-kupa és számos egyéb trófea ékesít. 

A két legenda mérkõzését követõen a megszokott két aktív éljátékos helyett idén négy szupersztár lép pályára, méghozzá a bemutató mérkõzések helyett versenyt formájában, amelyen a négy játékos egy-egy elõdöntõ keretében vívja ki a döntõben való szereplés jogát.

Marcos Baghdatis a ciprusi showman már juniorként a világ legjobbja volt, így csak kisebb meglepetésnek számított, amikor 2006-ban bejutott az Australian Open döntõjébe. A mindenkit magával ragadó egykori junior világelsõ a felnõttek között is a Top 10 tagja lett, minden idõk egyik legemlékezetesebb mérkõzését vívta Andre Agassi-val a US Openen, és bárhol lép pályára, a szórakozás garantált 

Tommy Haas harmincöt évesen, ha lehet, nagyobb sztár, mint amikor a kilencvenes évek végén berobbant az élmezõnybe. A német tini 2002-ben már második volt a világranglistán, és egész Németország ünnepelte Boris Becker utódját, amikor egy családi tragédia megakasztotta a parádés karriert. Haas azonban nem adta fel, számos sérülés, mĂ»tét és kihagyás után immár sokadszor tért vissza a tenisz legnagyobb színpadaira. 

Jo Wilfried Tsonga a világ egyik legszórakoztatóbb, legkedveltebb teniszezõje, aki Baghdatis-hoz hasonlóan parádés junior karrier után az Australian Openen robbant be az élmezõnybe. 2008-ban õt is ugyanúgy Roger Federer tudta csak megállítani, mint két évvel azelõtt a ciprusit, ám Tsonga azóta, ha lehet, még jobb játékossá vált.

David Ferrer a tenisz pitbullja, aki örök példa mindenkinek arra, hogy akaraterõvel, kitartással, küzdõszellemmel és hatalmas szívvel a határ a csillagos ég. A jelenkor gladiátoraihoz mérten csupán középsúlyú Ferru elmúlt évei páratlan sikerrõl szólnak – Grand Slam döntõ, Masters gyõzelem és a világranglista harmadik helye, az eredményeket nemigen kell magyarázni. 20 ATP tornagyõzelmével és több mint 500 megnyert profi mérkõzésével David a Góliátok között vívta ki becenevét, õ a „játékosok világelsõje”.