Húsz év után újra lemezt jelentetett meg az 1981-ben alakult, mostanában magasabb fokozatra kapcsolt kultuszbanda, az Európa Kiadó. Az Annak is kell címû album nem könnyíti meg az egyszeri hallgató dolgát.

Menyhárt Jenõ és csapata annak idején viszonylag simán vészelte át a rendszerváltozás által generált furcsa állapotokat. A nyolcvanas évekbeli pezsgõ underground színtér csapatai közül sokan elvéreztek azon, hogy dalaik csak egy bizonyos politikai-társadalmi közegbe ágyazva érvényesültek, a megváltozott viszonyok között azonban érvényüket vesztették. 

Jenõ szövegeinek meglepõ aktualitása akkor volt igazán szembetûnõ, amikor a szórványos fellépésekkel fémjelzett kilencvenes évtized után a 2004-es EU-s csatlakozás alkalmából újra összeállt a zenekar néhány koncertre. A régi dalok semmit sem vesztettek frissességükbõl és még az ortodox rajongók által annak idején kissé fanyalogva fogadott Itt kísértünk – Love '92 számai is szépen belesimultak, beleértek a klasszikus repertoárba.

A hosszú amerikai lét után hazatérõ frontember nemrég újjászervezte a társulatot, volt, aki maradt, volt, aki ment. Három fiatal és három idõsebb zenész csinált most egy lemezt, hat új és egy régi dallal. Finoman szólva is felemásak az érzéseink, amikor meghallgatjuk az anyagot.

Menyhárt több dalban is szakított a rá jellemezõ szuggesztív képekkel operáló stílussal és lassan kibontakozó történeteket mesél el. A Smirgli és Virsli, vagy a címadó Annak is kell a pesti éjszakai élet örök bolyongóit állítja elénk. Próbálhatunk elvonatkoztatni attól, milyen szomorú az, hogy egy ötvenegynéhány éves ember ilyenekrõl énekel, de akkor sem tûnnek õszintének ezek a dalok. Vajon mondanak még valakinek valamit? Az, ami Cseh Tamásnak jól állt, nagyon idegen Menyhárt Jenõtõl.

A vörös lányról szóló ballada – vagy mi – már-már giccses érzelgõsségbe fullad, a sok évvel ezelõtt írt Három Judit, négy Zsuzsa menti valamelyest a helyzetet. Az új szerzemények közül a Ki tudja hol van Nórika akkordjaiban lobog némi tûz, de ezt meg a keveréssel sikerült eltolni, a szövegbõl semmit sem lehet érteni.

Álmos poroszkálás, megjegyezhetetlen dallamok, öreguras tempó, az Annak is kell lemez csak azt bizonyítja, hogy az Európa Kiadóban még ennyi idõ után is van bizonyítási vágy. Ez viszont sajnos kevés ahhoz, hogy valami maradandó szülessen.