Nemcsak a testünknek van szüksége a folyamatos karbantartásra, hanem az agyunknak is. Erre az egyik legjobb módszer a tanulás, ami olyan folyamatokat indít el az agyban, amelyek révén frissen tartható az elme, és megelõzhetõ az idõskori leépülés. A KultúrÁsz Egyesület egészséges életmódról szóló cikksorozatában most a tanulás pozitív hatásait mutatjuk be. 

Hosszú évszázadokig, sõt évezredekig az a felfogás uralkodott szinte mindenütt, hogy a gyermekkor és az ifjúkor a tanulás ideje. A fiatalok elvégzik az iskolát vagy az egyetemet, és felnõttként már nem kell tanulniuk, elboldogulnak a korábbi ismereteikkel, mert a felnõttek nehezen tanulnak. Aki pedig idõs, az már pláne nem tanul, sõt a szellemi leépülés a „feladata”. Ebben a felfogásban 1928-ban következett be jelentõs fordulat, amikor megjelent Edward Lee Thorndike könyve, „A felnõttek tanulása”. Ebben kutatásai alapján azt írta, hogy az emberek tanulási képességei lendületesen fejlõdnek 18-20 éves korig, majd a fejlõdés mérséklõdik, és szinten marad. Szerinte a tanulási képességek csak 30 éves kor körül, a fiatal felnõttkorban kezdenek lassan hanyatlani, és ez a lassú visszaesés egészen 50 éves korig megmarad. A folyamatos tanulással pedig tovább csökkenthetõ a hanyatlás. 

Ezért a szakemberek szerint nem szabad abbahagyni a tanulást semmilyen életszakaszban sem, mert az agy folyamatos dolgoztatásával, az állandó ismeretszerzéssel megelõzhetõ a késõbbi képességromlás, az idõskori leépülés. Így a középiskola, vagy az egyetem befejezése után is érdemes mindig valamit tanulni. És nem feltétlenül újabb diploma megszerzésére, vagy hasonló iskolarendszerû tanulásra kell gondolni. Bármit lehet tanulni, ami az embert érdekli, nem kell ennek a munkához sem kapcsolódnia. Bármi lehet, ami személyes érdeklõdésbõl fakad, például valamely idegen nyelv elsajátítása vagy egy új hobbi ismereteinek elsajátítása, ami minden életkorban hasznos lehet. Tanulni sosem késõ, és mindig megéri az agyat tornáztatni. 

A Felnõttoktatási és -képzési lexikonban olvasható, hogy a lelki mûködés közben rögzített agyvérkeringési térképek azt igazolják, hogy a tanulás, az ismeretgyarapodás nem áll meg sem a felnõtt-, sem az idõskorban. Az agy állandó használata, a folyamatos szellemi munka az alapfeltétele annak, hogy kellõ mennyiségû vért, így tápanyagot kapjanak a különbözõ fontos agyterületek. Több kutatás is bizonyítja, hogy a folyamatos tanulás, vagy legalábbis a tartós szellemi erõfeszítések (pl. rejtvényfejtés, társasjáték stb.) jelentõsen javíthatják az agy kondícióját. Mindezek ellenére sokan mégsem tanulnak felnõttkorban, mert a tanulásról az iskolában szerzett esetlegesen kellemetlen élményekre (felelések, vizsgák stb.) asszociálnak, amiket nem akarnak még egyszer átélni. Ezért nagyon fontos, hogy felnõttkorban a tanulási módszerek és a tanulási környezet is más legyen az iskolában, egyetemen megszokottól. 

A KultúrÁsz Közhasznú Egyesület számos, felnõtteknek szóló képzést szervez, amelyek során kifejezetten ügyelünk arra, hogy a felnõttek sajátosságaihoz igazodó módszereket alkalmazzunk. Így oldott légkörben zajlanak a foglalkozások, nincs felelés, ehelyett sokszor kötetlen beszélgetés alakul ki az oktató és a felnõtt tanulók között, és mindenki választ kap az õt érdeklõ kérdésekre. Természetesen az adott képzés tematikáját azért be kell tartani. A KultúrÁsz többek között idegnyelvi képzéseket, pályázatíró tanfolyamot, esélyegyenlõségi és fenntarthatósági képzést, számítástechnikai tanfolyamot, valamint marketingkommunikációs és érdekérvényesítési képzéseket is szervez. Ezeken a képzéseken csak felnõttek – beleértve minden 18 éven felüli korosztályt, köztük az egyetemistákat is – vehetnek részt.

„Ugyanakkor a jelenleg 15 akkreditált, államilag elismert felnõttképzésünk mellett tréningeket is szervezünk olyan témákban, mint az egészségmegõrzés, konfliktuskezelés, álláskeresés, pályaorientáció, kommunikáció- és személyiségfejlesztés, vagy önismeret, és ezek már nagyon különféle korosztály részére elérhetõk az általános- és középiskolásoktól egészen az idõskorúakig” – mondta Dr. Juhász Erika, a KultúrÁsz Közhasznú Egyesület elnöke.  

A felnõttkori tanulás megvalósulása függ attól, milyen az egyén idõbeosztása, illetve az életmódja. A tanulást ugyanis be kell iktatni a napi idõrendbe. És persze az is lényeges, hogy legyen valamilyen motivációja a felnõttnek arra, hogy tanuljon, tehát, hogy átalakítsa az addigi idõbeosztását az agy „edzése” érdekében. A külsõ motiváció (pl. munkahelyi vagy törvényi elõírás) mellett kiemelten fontos, hogy belsõ késztetésbõl is válasszuk a tanulást saját örömünkre, önmagunk folyamatos fejlesztésére. Így lehet „A tanulás öröm, érték, felelõsség” – ahogyan a 2001. óta Magyarországon is rendszeresen megrendezésre kerülõ, „A mûvelõdés hete – a tanulás ünnepe” címû felnõtt tanulók hete országos rendezvénysorozat szlogenjében olvashatjuk.