Szasa a bojti kurgánsírban
2014. szeptember 5., forrás:Egyetemi Élet
A Nemzetközi Visegrádi Alap támogatásával tavaly indult "Yamnaya Impact Project" nevû nemzetközi régészeti kutatási program folytatásaként 2014. szeptember 1-3. között a régészek feltárták a Kárpát-medence elsõ geofizikai módszerrel (magnetométeres felméréssel) azonosított kurgánja alatt talált központi sírt. Az ásatásban a Déri Múzeumtól Dani János, a Bristoli Egyetemrõl Volker Heyd, a Lengyel Tudományos Akadémia Krakkói Régészeti és Etnográfiai Intézetétõl Piotr Wlodarczak és az MTA BTK Régészeti Intézetétõl Kulcsár Gabriella vett részt.

Bár a temetkezés alja a jelenlegi felszíntõl alig 90 centire található, a szerencsének köszönhetõen a lelet mégis teljesen sértetlenül vészelte át az elmúlt mintegy 5000 évet. Amennyiben a magnetométeres vizsgálat során az egykori kurgánt nem sikerült volna azonosítani, elképzelhetõ, hogy az autópálya építése során a sír elpusztult volna. A temetkezés jellegzetes rítusa egyértelmûen a Kárpát-medencébe a Kr.e. 3. évezred elején beköltözõ õskori nomád nép, a Jamnaja-kultúra (magyarul: gödörsíros kurgánok népe) egyik képviselõjét rejtette. A régészek nem tudtak megegyezni az „õs” nemét illetõen, így találóan a Szasa nevet adták neki, amely férfi és nõi név is lehet.

(Az úgynevezett Jamnaja-kultúra beszivárgása hozta magával a Kárpát-medencébe többek között a háziasított ló és a kocsi használatát, illetve a bronzöntés hagyományát, melyek innen továbbterjedve egész Nyugat-Európában meghonosodott, ezzel az egész térség fejlõdési irányát meghatározták.)