A fesztivál öt napján összesen 91193 ember bulizott, amivel az EFOTT rekordot döntött. Ennyire otthon nem debreceni helyszínen még korábban nem éreztük magunkat, az biztos. 

A Debreceni Egyetem lett a házigazdája a miskolci egyetemvárosban rendezett idei EFOTT-nak, lépten-nyomon a DE molinói hirdették, hogy a debreceni az ország legnagyobb egyeteme, így nem is volt csoda, hogy erre a tényre alaposan megnõtt a debreceniek száma a fesztiválon, nagyjából nem lehetett olyan koncertet találni, ahol ne ismerõsök lettek volna. 

Minden fesztiválnak van egy sajátos íze, hangulata, ami miatt visszajárnak rá a fiatalok, az EFOTT-nak pedig pont az, hogy egyetemi a közege, olyanokkal is össze lehet találkozni, akikkel esetleg fél évvel korábban együtt buliztatok egy konferencia után az ország másik végében. Vagy láttatok egy más város egyetemén továbbtanult régi barát ismerõsei között facebookon egy jó csajt – õ is ott lesz. A koncertek, bulik nagyjából hasonlóak minden nyári zenei rendezvényen, a helyi ízek tudják megbolondítani, így a miskolci fesztivál az EDDA és a Paddy and the Rats számára volt igazi hazai pálya, nagyszínpados fellépéseik komoly nézõközönség elõtt zajlottak, sajnos Pataky Attilát nem vitték el közben az ufók, pedig azért az komolyan nemzeti emlékezethellyé tudta volna avatni a miskolci egyetemvárost. 

A Soerii & Poolek mûsora az EFOTT-on egyenesen kötelezõ, idén is akkora élményt adtak, hogy azt tovább is közvetítettük fizikus cimborámmal, akivel minden évben ezen a fesztiválon találjuk meg egymást a Brutális nyár címû szám bûvöletében. Amikor egy buli közben szinte lassított felvételként látod, hogy egy nagy állat közeledik feléd, egyenesen feléd, céllal, tudatosan csak a te irányodba, messzirõl is a szemedbe nézve, az picit félelmetes még Soerii & Poolek közben is, ám amikor odaért, csupán ennyit üvöltött: „Ti nyomjátok itt a legdurvábban.” Elismerésül még ajándékot is adott, amit mi egy mögöttünk álló lányra hagyományoztunk, ha már annyiszor letapostuk a lábát. Az EFOTT-on tehát még akkor is cimbora vagy, amiért egyébként otthon már bordán ütnének, ezért is van varázsa ennek a nyári fesztiválnak, ami ebben az évben tökéletes idõjárást kapott, a sátrasok árnyas helyeket, ahogy a frissen összebújt szerelmesek is. A szülõk mindig mondták régen, hogy ne vigyek haza betegséget egy fesztiválról sem, idén a szerelmet a „tárgyával” együtt sikerült, ami egész jó ahhoz képest, hogy a tavalyin pont a fesztiválon szakítottam. 

Meglátjuk, mi lesz jövõre, ha nem jön be, visszaviszem, remélem csereszabatos és az EFOTT 2015-ben is új élményeket tartogat.