" Vándor, itt nincsen ösvény! Az ösvényt, melyen jársz, Te magad teremted!" /Machado/

Számtalan helyen halljuk és olvassuk nap mint nap, hogy az önismeret fontos az emberek életében. Sokan belátják, hogy mennyi előnye lehet például az egyéni döntések, a párkapcsolati nehézségek vagy a munkahelyi problémák hatékonyabb kezelésében. Azonban azzal már kevésbé vagyunk tisztában, hogy a magas szintű önismeret elérésének van egy jelentős akadálya – ez pedig a félelem.  

De mitől is félünk akkor, amikor önismeretbe kezdünk, amikor ’mélyen belenézünk a tükörbe’?

Félünk szembenézni azzal, hogy a mostani életünkben esetleg nem vagyunk boldogok; azzal, hogy az életünk alakulásáért nem a külső körülmények a hibásak, hanem mi felelünk önmagunkért; továbbá azzal, hogy a saját családunkkal és a párunkkal való konfliktusainkban ne csak a Másik felelősségére hívjuk fel a figyelmet. 

Ki a felelős az életünk nehézségeiért?

Egyedül mi és nem a környezetünk vagyunk felelősek azért, hogy milyen minőségű életet teremtünk meg magunknak. Azt pedig, hogy az élet milyen feladatok elé állít minket, ezzel szemben érdemes elfogadó módon viszonyulnunk.

Abban a pillanatban viszont, amikor ráébredünk, hogy senki és semmi más nem hibás azért, illetve nem okozója annak, ahogy Mi most élünk, ettől a pillanattól kezdve döbbenünk rá, hogy mekkora szabadságunk van arra, hogy a saját életünket magunk rendezzük el. Ez a rendbehozatal viszont küszködéssel, fájdalmakkal, félelmeink felvállalásával is együtt jár.

Mennyire rögös, nehéz az önismeret útján járni?

Természetesen a változás elindítása és a kívánt hatás elérése önerőből rendkívül nehéz és kezdetben sok energiát igénylő feladat. Számos olyan illúzióval, önbecsapással és rosszul rögzült szokással kell leszámolnunk az életünkben, amelyeket többnyire a családi mintáinkból hoztunk magunkkal, és amelyek megléte sokszor nem is tudatosul bennünk. Ezen rossz szokásaink azután az embertársainkkal való kapcsolataink legfőbb akadályozóivá válnak, és csak akkor tudatosulnak bennünk, amikor egy számunkra fontos személy erre felhívja a figyelmünket. 

Mi segítheti elő a legintenzívebben az önismeretünk növekedését?

Az önismeretünk növeléséhez szükségünk van olyan külső, hiteles visszajelzésekre, amelyek tükörként szolgálnak az életünkben. Ilyen rövid időn belül megvalósuló intenzív visszacsatolásokhoz pedig leginkább a pszichológiai tréningek során juthatunk. Ezeken a csoportfoglalkozásokon a tréner és a csoporttagok meglátásai indítanak el egy értékes belső változást. 

Mit tartsunk elsődlegesen szem előtt egy önismereti tréninggel kapcsolatban?

Egy fontos dologra hívnám fel a figyelmet minden kedves önismereti tréningre jelentkező esetében. Ezek a csoportfoglalkozások mit sem érnek, ha az egyén a megszerzett ismereteit, közvetlen megfigyeléseit nem kezdi el integrálni, és nem használja fel a hétköznapi életében. Mindazon tudás, amit kívülről kapunk önmagában csak információnak tekinthető, és csakis akkor hoz változást, lelki fejlődést, ha a tréninget követően másként kezdünk el viszonyulni önmagunkhoz és másokhoz egyaránt. 

És mi történik azt követően, hogy „elindulok önmagam felé”? 

Abban a pillanatban, hogy megtesszük az első lépést, és el merünk indulni a változás útján, innentől kezdve együtt fog változni velünk a környezetünk (családunk; párunk; barátaink) is. Ez a változás ugyanakkor a kapcsolatok átrendeződésével is jár: azaz korábbi kapcsolatok új minőségben jelenhetnek meg, vagy meg is szűnhetnek; illetve új kapcsolatok tűnhetnek fel az életünkben.

Jómagam pszichológusként, trénerként több éve tartok önismereti-, és személyiségfejlesztő tréningeket a Debreceni Egyetem hallgatói számára. Ezeken a csoportfoglalkozásokon az egyénileg kialakított programokkal segítem elő a résztvevők mentális fejlődését. Én koordinálom, felügyelem a csoport lelki változásait, de a tényleges hatást, az egyének személyiségbeli fejlődését a csoporttagok értékes visszajelzései, ill. az az őszinte emberi közösség hívja életre, amelyben az egyes tagok csodálatos módon képesek kiteljesedni. Trénerként felemelő érzést jelent számomra, hogy részese lehetek egy olyan folyamatnak, amelynek keretében a foglalkozás elején megérkező különböző személyiségű emberek a tréning végére igazi csoporttá, sőt csapattá kovácsolódnak össze. 

 Gyere el a következő tréningemre, és „indulj el önmagad felé”! 

 „Önmagadhoz közelebb” Debrecen, 2015. március 21-22. 

Érdeklődni: lelektanacs.gg @gmail.com, lelekor.hu