" Vándor, itt nincsen ösvény! Az ösvényt, melyen jársz, Te magad teremted!" /Machado/

Számtalan helyen halljuk és olvassuk nap mint nap, hogy az önismeret fontos az emberek életében. Sokan belátják, hogy mennyi elõnye lehet például az egyéni döntések, a párkapcsolati nehézségek vagy a munkahelyi problémák hatékonyabb kezelésében. Azonban azzal már kevésbé vagyunk tisztában, hogy a magas szintû önismeret elérésének van egy jelentõs akadálya – ez pedig a félelem.  

De mitõl is félünk akkor, amikor önismeretbe kezdünk, amikor ’mélyen belenézünk a tükörbe’?

Félünk szembenézni azzal, hogy a mostani életünkben esetleg nem vagyunk boldogok; azzal, hogy az életünk alakulásáért nem a külsõ körülmények a hibásak, hanem mi felelünk önmagunkért; továbbá azzal, hogy a saját családunkkal és a párunkkal való konfliktusainkban ne csak a Másik felelõsségére hívjuk fel a figyelmet. 

Ki a felelõs az életünk nehézségeiért?

Egyedül mi és nem a környezetünk vagyunk felelõsek azért, hogy milyen minõségû életet teremtünk meg magunknak. Azt pedig, hogy az élet milyen feladatok elé állít minket, ezzel szemben érdemes elfogadó módon viszonyulnunk.

Abban a pillanatban viszont, amikor ráébredünk, hogy senki és semmi más nem hibás azért, illetve nem okozója annak, ahogy Mi most élünk, ettõl a pillanattól kezdve döbbenünk rá, hogy mekkora szabadságunk van arra, hogy a saját életünket magunk rendezzük el. Ez a rendbehozatal viszont küszködéssel, fájdalmakkal, félelmeink felvállalásával is együtt jár.

Mennyire rögös, nehéz az önismeret útján járni?

Természetesen a változás elindítása és a kívánt hatás elérése önerõbõl rendkívül nehéz és kezdetben sok energiát igénylõ feladat. Számos olyan illúzióval, önbecsapással és rosszul rögzült szokással kell leszámolnunk az életünkben, amelyeket többnyire a családi mintáinkból hoztunk magunkkal, és amelyek megléte sokszor nem is tudatosul bennünk. Ezen rossz szokásaink azután az embertársainkkal való kapcsolataink legfõbb akadályozóivá válnak, és csak akkor tudatosulnak bennünk, amikor egy számunkra fontos személy erre felhívja a figyelmünket. 

Mi segítheti elõ a legintenzívebben az önismeretünk növekedését?

Az önismeretünk növeléséhez szükségünk van olyan külsõ, hiteles visszajelzésekre, amelyek tükörként szolgálnak az életünkben. Ilyen rövid idõn belül megvalósuló intenzív visszacsatolásokhoz pedig leginkább a pszichológiai tréningek során juthatunk. Ezeken a csoportfoglalkozásokon a tréner és a csoporttagok meglátásai indítanak el egy értékes belsõ változást. 

Mit tartsunk elsõdlegesen szem elõtt egy önismereti tréninggel kapcsolatban?

Egy fontos dologra hívnám fel a figyelmet minden kedves önismereti tréningre jelentkezõ esetében. Ezek a csoportfoglalkozások mit sem érnek, ha az egyén a megszerzett ismereteit, közvetlen megfigyeléseit nem kezdi el integrálni, és nem használja fel a hétköznapi életében. Mindazon tudás, amit kívülrõl kapunk önmagában csak információnak tekinthetõ, és csakis akkor hoz változást, lelki fejlõdést, ha a tréninget követõen másként kezdünk el viszonyulni önmagunkhoz és másokhoz egyaránt. 

És mi történik azt követõen, hogy „elindulok önmagam felé”? 

Abban a pillanatban, hogy megtesszük az elsõ lépést, és el merünk indulni a változás útján, innentõl kezdve együtt fog változni velünk a környezetünk (családunk; párunk; barátaink) is. Ez a változás ugyanakkor a kapcsolatok átrendezõdésével is jár: azaz korábbi kapcsolatok új minõségben jelenhetnek meg, vagy meg is szûnhetnek; illetve új kapcsolatok tûnhetnek fel az életünkben.

Jómagam pszichológusként, trénerként több éve tartok önismereti-, és személyiségfejlesztõ tréningeket a Debreceni Egyetem hallgatói számára. Ezeken a csoportfoglalkozásokon az egyénileg kialakított programokkal segítem elõ a résztvevõk mentális fejlõdését. Én koordinálom, felügyelem a csoport lelki változásait, de a tényleges hatást, az egyének személyiségbeli fejlõdését a csoporttagok értékes visszajelzései, ill. az az õszinte emberi közösség hívja életre, amelyben az egyes tagok csodálatos módon képesek kiteljesedni. Trénerként felemelõ érzést jelent számomra, hogy részese lehetek egy olyan folyamatnak, amelynek keretében a foglalkozás elején megérkezõ különbözõ személyiségû emberek a tréning végére igazi csoporttá, sõt csapattá kovácsolódnak össze. 

 Gyere el a következõ tréningemre, és „indulj el önmagad felé”! 

 „Önmagadhoz közelebb” Debrecen, 2015. március 21-22. 

Érdeklõdni: lelektanacs.gg @gmail.com, lelekor.hu