Mai találós kérdésünk: tavaly hetvenezren buliztak itt, ötszázhatvenezer feles és hatszáztizenhatezer korsó sör fogyott, valamint megszámlálhatatlan szerelem szökött szárba, mi az? Hát persze, hogy a Campus Fesztivál! Az idén július 22-26 között zajló rendezvény fellépõirõl már konkrét információkkal rendelkezünk, mazsolázzunk csak egy kicsit!

Megbízott pop-rock ügyi nyomozónk, Serestyén Lajos semmit sem bíz a véletlenre. Hetek óta követi a Campus programjáért felelõs stáb tagjait, tudja, mikor mit vacsoráznak, hánykor térnek általában nyugovóra és mi a kedvenc tévésorozatuk. Lajos mostanra teljesen képben van a fellépõk kilétét illetõen, megkértük hát, ossza meg velünk tapasztalatait:

- Úgy veszem észre, az idei fesztivál mind logisztikailag, mind szervezésügyileg felülmúlja az elõzõ évek Campusait. Nem akarom itt untatni a tisztelt olvasókat azzal, melyik sztár mit kért az öltözõjébe, a gázsikról pedig – fájdalom – nincs is pontos információm, de az, hogy itt lesz Caro Emerald már önmagában akkora szenzáció, hogy keresnem kell a szavakat, ahhoz, hogy róla beszéljek. Emelje fel a kezét, aki még nem hallotta a Night Like This címû slágert. Na ugye, ezt a dalt mindenki ismeri… 

Elöljáróban be kell vallanom, hogy ez a hölgy számomra az ideális nõtípust testesíti meg. 1981-ben született Hollandiában Caroline Esmeralda van der Leeuw néven és hamar otthagyva a családi tulipán ültetvényt, az éneklés felé kezdett kacsingatni. A jazz fogta meg elsõsorban, az Amsterdam Konzervatóriumban végzett 2005-ben. 

2007 elején egy holland producerrel demót készített Back It Up címmel, mely eleinte nem nyerte el a helyi kiadók osztatlan tetszését, ám a youtube-on nagy sikert aratott. Innentõl kezdve beindult egy felfelé ívelõ karrier, jött az elsõ lemez a Deleted Scenes from the Cutting Room Floor, majd a The Shocking Miss Emerald és mára Európa szerte ismert énekesnõt köszönthetünk majd itt, a Campuson. Igyekszem majd követni a mûvésznõ minden lépését, s bár tudom, hogy tavaly gyermeke születetett és a szíve foglalt, egy autogram erejéig megpróbálom elcsábítani.

Nemcsak a retró pop rajongói tipeghetnek elégedetten a nagyszínpad elõtt, hanem a keményebb dolgokra gerjedõk is. Igen, lesz Tankcsapda is, de most nem rájuk gondolok. Itt lesz az Enter Shikari is, melynek stílusát igen nehéz meghatározni, jobb híján electronicore-nak hívják. Csipegetnek innen-onnan, s a kemény gitárzene alapjait ötvözik modern elektronikus hatásokkal. Aki ezzel a hevenyészett meghatározással nem éri be, ássa bele gyorsan magát a csapat munkásságába.

A kezdetek 1999-re nyúlnak vissza, amikor Hybrid néven alakult meg a csapat, s egészen 2003-ig így futottak, s csak ekkor lettek Enter Shikari. Eddigi pályafutásuk során rengeteg EP-t és három nagylemezt adtak ki. A Take to the Skies 2007-ben, a Common Dreads 2009-ben és A Flash Flood the Colour 2012-ben jelent meg. Nekem nagyon bejön mindegyik, különösen ez utóbbi, egyszer egy hajnalig tartó bulin a DJ haverom betette, s háromszor ment le egymás után. Miután reggel hétkor velem együtt már csak három kitartó csóka pörgött rá a parketten, berekesztettük a mulatságot, de a Campuson biztosan visszajön majd valami abból az utánozhatatlan fílingbõl.

Tegnap óta újra Wilkinson pengét használok a borotválkozáshoz. Már csak azért is, mert jön Mark Wilkinson brit drum and bass producer és DJ, hogy megtáncoltassa a fesztiválozókat. Wilkinson hasonló stílben nyomuló pályatársaihoz hasonlóan a megjelentetett dalok, kooperációk, mixek és bónuszkiadványok áttekinthetetlen dzsungelébõl néz ki ránk, egyszeri halandókra. Egy barátom, Korponai Attila egyszer megkísérelte feltérképezni a fáradhatatlan zenei agytröszt munkásságát, ám félévi kutatómunka után feladta. Azóta elköltözött Erdélybe, vett egy régi parasztházat és kályhaépítõ tanfolyamokat tart az érdeklõdõ turistáknak.

Példáján okulva, meg sem próbálkozom azzal, hogy feltérképezzem Wilkinson kanyargós útját, inkább bekapcsolom a gépem és gyorsan szeletelek egyet valamelyik szerzeményére. Ma téliszalámis zsömle lesz vacsorára. Jó étvágyat mindenkinek, hamarosan újabb nyomozati eredményekrõl számolok be.

Lejegyezte: Szopolyák Balázs