- Az Intézet saját honlapját eddig is a tudatos letisztultság és a következetes felépítés jellemezte, az új verzióval ugyanakkor technikailag még naprakészebbé és felhasználóbarátabbá vált (irodalom.arts.unideb.hu). Hogyan talált meg irodalomtudományi segédmunkatársként a feladat, hogy Te újítsd meg a felületet? Milyen elvek alapján fogtál hozzá?

- Néhány évvel ezelõtt kezdtem el webdizájnnal, honlapfejlesztéssel foglalkozni. Bár alapfokon régóta érdeklõdtem a téma iránt, a gyakorlati munka kezdetét a szükség motiválta. 2011-ben a Pálffy István Színháztudományi Szakkollégium (ma már Mûvészettudományi Szakkollégium) honlapjának átalakítására volt szükségünk. Az akkori körülmények nem tették lehetõvé egy hivatásos szakember felkérését, így saját kútfõbõl, sûrû Google-keresések, oktatóvideók segítségével kezdtem el kontárkodni a projekten. Az évek során rakódott rám annyi tudás, gyakorlat, hogy ma már papírom is van róla. Ha hasonló szituáció adódott, újabb projekteken kezdtem ügyködni.
Az intézeti honlap megújítása során az volt az alapvetõ cél, hogy megõrizzük a letisztult dizájnt, dinamizmussal kevert eleganciát csempésszünk bele, és a kezelõfelületet a manapság éppen érvényben lévõ webes irányvonalakhoz igazítsuk. Nem egyszerû lépést tartani az eszméletlen sebességgel változó trendek, platformok, fejlõdõ beépülõ programok világában, de talán sikerült egy felhasználóbarát, informatív és ízléses felületet létrehozni.

– A legtöbb hallgató ma már akár a kurzusleírásokat is az okostelefonján nézi, ha a honlap alkalmas erre. Mennyire volt szempont a mobil-optimalizálás?

– Alapvetõ szempont volt. Manapság elengedhetetlen, hogy bizonyos információkhoz bármikor hozzá tudjunk férni. Az újabb honlapok eleve ún. reszponzív arculattal készülnek, vagyis optimális megjelenést biztosítanak a különbözõ eszközökön. Ha a hallgató nem is feltétlenül a galéria képeit fogja pörgetni az okostelefonján, nem hasztalan, ha az órarend adatait, az oktató fogadóóráját bármikor, bárhonnan el tudja érni.

– A honlapon barangolva szemet szúr a Klasszikus Magyar Irodalmi Textológiai Kutatócsoport webszájtjának szépsége is, amely szintén a te nevedhez kapcsolódik (textologia.unideb.hu). Vajon mennyire indokolt ennyi munkát fektetni egy bölcsészettudományi kutatócsoport webes megjelenésébe? Mennyire fontos szerinted manapság a szakmai megjelenés az interneten, a „társadalmi láthatóság” maximalizálása?

– Bármennyire is kellemetlen ezt beismerni, manapság a tudományos kutatás elsõ lépése az internethez vezet. Mondhatnánk, hogy jó bornak nem kell cégér, ám ma már igen jól értesültnek, tájékozottnak kell lennünk, hogy megtaláljuk a kellõ információt a Google segítsége nélkül. Mennyiben vagyunk tudományos munkát végzõkként kiszolgáltatva a hálónak? Megkönnyebbülés lenne azt mondani, hogy egyetlen tudományos projektnek, kutatásnak, publikációnak sincs szüksége a hírverésre. Ám úgy vélem, fontos, hogy a szakma az interneten is kellõ teret nyerjen, fõként a print sajtó térvesztésével, s fõként egy olyan kutatócsoportnál, amely az országban úttörõ jelleggel, az online felület hálózatos lehetõségeinek kiaknázásával, elektronikus kritikai szövegkiadások megvalósításával foglalkozik.

– Ha újra a felvételi elõtt állnál, ugyanúgy a bölcsészettudományokat választanád? Vagy éppenséggel a webfejlesztõ, informatikus világ felé fordulnál? Egyáltalán, egyeztethetõ a kettõ szerinted?

– Természetesen a bölcsészettudományokat választanám. Bár a webfejlesztõ szakma anyagi vonzata kecsegtetõbb, és élvezetes munka fehér munkalapra álmodni egy kreatív megjelenés tervét, ám hosszabb távon a bölcsészettudomány, esetemben az irodalomtörténészi hivatás izgalmasabb intellektuális kihívást kínál. A webfejlesztõ az elképesztõ sebességgel változó internetes igényeket próbálja kiszolgálni. A honlapmenedzsment egy állandó, dinamikus, véget nem érõ megújulási folyamat, mely végérvényesen kitörli elõzõ verzióját. Szeretném azt hinni, hogy az irodalomtörténész, kellõ munka árán, maradandóbbat alkot, mediátori szerepkört tölt be; kulturális felelõssége az irodalmi-kulturális örökség feltárása, gondozása, reprezentálása. Számomra ez a munkakör testhezállóbb, a másik világ pedig maradjon csak egy fontosabb hobbi szintjén.