- Az Intézet saját honlapját eddig is a tudatos letisztultság és a következetes felépítés jellemezte, az új verzióval ugyanakkor technikailag még naprakészebbé és felhasználóbarátabbá vált (irodalom.arts.unideb.hu). Hogyan talált meg irodalomtudományi segédmunkatársként a feladat, hogy Te újítsd meg a felületet? Milyen elvek alapján fogtál hozzá?

- Néhány évvel ezelőtt kezdtem el webdizájnnal, honlapfejlesztéssel foglalkozni. Bár alapfokon régóta érdeklődtem a téma iránt, a gyakorlati munka kezdetét a szükség motiválta. 2011-ben a Pálffy István Színháztudományi Szakkollégium (ma már Művészettudományi Szakkollégium) honlapjának átalakítására volt szükségünk. Az akkori körülmények nem tették lehetővé egy hivatásos szakember felkérését, így saját kútfőből, sűrű Google-keresések, oktatóvideók segítségével kezdtem el kontárkodni a projekten. Az évek során rakódott rám annyi tudás, gyakorlat, hogy ma már papírom is van róla. Ha hasonló szituáció adódott, újabb projekteken kezdtem ügyködni.
Az intézeti honlap megújítása során az volt az alapvető cél, hogy megőrizzük a letisztult dizájnt, dinamizmussal kevert eleganciát csempésszünk bele, és a kezelőfelületet a manapság éppen érvényben lévő webes irányvonalakhoz igazítsuk. Nem egyszerű lépést tartani az eszméletlen sebességgel változó trendek, platformok, fejlődő beépülő programok világában, de talán sikerült egy felhasználóbarát, informatív és ízléses felületet létrehozni.

– A legtöbb hallgató ma már akár a kurzusleírásokat is az okostelefonján nézi, ha a honlap alkalmas erre. Mennyire volt szempont a mobil-optimalizálás?

– Alapvető szempont volt. Manapság elengedhetetlen, hogy bizonyos információkhoz bármikor hozzá tudjunk férni. Az újabb honlapok eleve ún. reszponzív arculattal készülnek, vagyis optimális megjelenést biztosítanak a különböző eszközökön. Ha a hallgató nem is feltétlenül a galéria képeit fogja pörgetni az okostelefonján, nem hasztalan, ha az órarend adatait, az oktató fogadóóráját bármikor, bárhonnan el tudja érni.

– A honlapon barangolva szemet szúr a Klasszikus Magyar Irodalmi Textológiai Kutatócsoport webszájtjának szépsége is, amely szintén a te nevedhez kapcsolódik (textologia.unideb.hu). Vajon mennyire indokolt ennyi munkát fektetni egy bölcsészettudományi kutatócsoport webes megjelenésébe? Mennyire fontos szerinted manapság a szakmai megjelenés az interneten, a „társadalmi láthatóság” maximalizálása?

– Bármennyire is kellemetlen ezt beismerni, manapság a tudományos kutatás első lépése az internethez vezet. Mondhatnánk, hogy jó bornak nem kell cégér, ám ma már igen jól értesültnek, tájékozottnak kell lennünk, hogy megtaláljuk a kellő információt a Google segítsége nélkül. Mennyiben vagyunk tudományos munkát végzőkként kiszolgáltatva a hálónak? Megkönnyebbülés lenne azt mondani, hogy egyetlen tudományos projektnek, kutatásnak, publikációnak sincs szüksége a hírverésre. Ám úgy vélem, fontos, hogy a szakma az interneten is kellő teret nyerjen, főként a print sajtó térvesztésével, s főként egy olyan kutatócsoportnál, amely az országban úttörő jelleggel, az online felület hálózatos lehetőségeinek kiaknázásával, elektronikus kritikai szövegkiadások megvalósításával foglalkozik.

– Ha újra a felvételi előtt állnál, ugyanúgy a bölcsészettudományokat választanád? Vagy éppenséggel a webfejlesztő, informatikus világ felé fordulnál? Egyáltalán, egyeztethető a kettő szerinted?

– Természetesen a bölcsészettudományokat választanám. Bár a webfejlesztő szakma anyagi vonzata kecsegtetőbb, és élvezetes munka fehér munkalapra álmodni egy kreatív megjelenés tervét, ám hosszabb távon a bölcsészettudomány, esetemben az irodalomtörténészi hivatás izgalmasabb intellektuális kihívást kínál. A webfejlesztő az elképesztő sebességgel változó internetes igényeket próbálja kiszolgálni. A honlapmenedzsment egy állandó, dinamikus, véget nem érő megújulási folyamat, mely végérvényesen kitörli előző verzióját. Szeretném azt hinni, hogy az irodalomtörténész, kellő munka árán, maradandóbbat alkot, mediátori szerepkört tölt be; kulturális felelőssége az irodalmi-kulturális örökség feltárása, gondozása, reprezentálása. Számomra ez a munkakör testhezállóbb, a másik világ pedig maradjon csak egy fontosabb hobbi szintjén.